Körülbelül 3 éve kísérletezem, és ezzel megegyező módon 3 darab avokádó fa nevelgetésével. Sajnos az első fám elpusztult, körülbelül két évesen. A második fám másfél évesen pusztult el, a harmadik pedig most csírázik. Eldöntöttem, hogy nem fogom feladni, és felnevelek egy avokádófát, még ha 15x kell megpróbálnom, akkor is!

Azért szeretnék annyira avokádó fát otthonra, mert kihívást jelent a nevelése egy erkélyen. Nem csak hogy szép, úgy egyébként szobanövényként, de még különleges is az avokádó. Kezdve a csíráztatásától: az avokádó gyümölcshúsának közepén van egy nagy barna mag. Ezt a magot négy oldalról meg kell szórni egy-egy gombostűvel vagy fogpiszkáló pálcikával. Egy keskeny szájú pohárba vizet öntünk, és az avokádó magját szépen ráhelyezzük. A pöckök nem engedik, hogy elmerüljön a vízben, csak a „fenekét” lógatja bele, ami lassan elkezd gyökeret ereszteni.

Körülbelül pár hét után megnyílik a mag: megfigyelhetjük, ha már elég tág a rés, hogy középen mintha lenne még egy magkezdemény, ez a kis mag gyökeret és szárat ereszt szinte egyszerre. A gyökér a vízben, a szár meg a levegőben lóg, és akár hetekig, hónapokig hagyhatjuk így, a rendszeres vízcsere folytán jól ellesz a mag, nem kell földbe ültetni, csak ha már a szár olyan 20 centiméter magas.

Ebben a korban nagyon gyorsan nő az avokádó, szinte szemmel látható a növekedés. Elvileg amikor már ilyen 20 centis, érdemes egyszer visszametszeni, hogy a növekedés, fásodás, ágasodás beinduljon. Én ezt a lépést hagytam ki, és szerintem ezért halt meg télen a fa, mert gyenge volt.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.