Péntek – a macska – egy ördögfióka, és mindig is meg voltam róla győződve, hogy ez az állat teljesen meg van bolondulva, hogy az nem normális, ahogy ő viselkedik. Aztán ahogy egyre többen megismerték a személyiségét – lakva is, rájöttünk, hogy  a gonoszságon túl talán más is lapulhat a háttérben. 

A cicaképű mindenkit, aki csak jóságos volt hozzá, és akitől enni kapott, azt megharapja, szétkarmolja, és galádul bánik vele. Sose értjük, hogy ez miért van, hiszen látszólag örül a társaságunknak, boldogan vernyákol, amikor haza érkezünk, és vidáman felugrik mellénk a kanapéra, dorombolva dörgölőzik, majd amikor te is megsimogatod, durván beléd harap és össze-vissza karmol.

Korábban volt egy kutyaharapásom, amivel sebészhez kellett fordulnom – de Péntek egy-egy karmolása után csúnyább sebhelyek maradtak, mint amilyen az a korábbi seb. Viszont most kiderült, hogy a karmolás egyfajta megjelölés: azaz a macska, aki territoriális állat, megjelöli a gazdát, akivel úgy gondolja, hogy összetartoznak. Szakértők szerint ennek több módja lehet: lepisilés, feromonos megjelölés, dörgölőzés és kaparás. Végső soron azt hiszem, hogy nem mi jártunk a legrosszabbul: a lepisilés talán rosszabb ennél.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.